Sokszor hallom a kérdést, hogy
miért van szükség védőre, hiszen ha valaki valamilyen
bűncselekményt valóban elkövetett, akkor úgyis elítélik, ha
meg ártatlan akkor végül majd kiderül az igazság, és felmentik.
Azonban ezt a kérdést korántsem lehet ilyen egyszerűen elintézni,
mert egyrészt ha valaki valóban elkövetett valamilyen büntetendő
cselekményt, akkor sem mindegy, hogy mit, és hogy azért milyen
büntetést kap, másrészt pedig mindenki tud olyan esetről, amikor
ártatlanul ítéltek el valakit, és csak jóval később derült ki
az igazság. De meggyőződésem, hogy manapság is vannak elítéltek,
akik ártatlanul töltik kiszabott büntetésüket, és igazuk soha
nem fog kiderülni.
A védő szükségességét több
oldalról is megközelíthetjük. Létezik olyan racionális
megközelítés, ami arra adhat választ, hogy anyagi szempontból
megéri-e védőt fogadni. Hiszen a terhelt személyesen is
védekezhet, és semmi garancia nincs rá, hogy védő részvétele
esetén eredményesebb lesz a védekezés. Ráadásul kisebb ügyekben
a védő díja magasabb lehet, mint a kiszabott pénzbüntetés, vagy
más büntetés „értéke”. Bizonyos esetekben kötelező a
védelem, elsősorban súlyos megítélésű bűncselekmények,
másodsorban a terhelt állapota vagy személyi körülménye miatt.
Ezeknél az eseteknél amennyiben a terhelt nem képes védőt
meghatalmazni, abban az esetben az eljáró nyomozóhatóság rendel
ki védőt számára, melynek a költségeit is megelőlegezi az
állam. A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező
- ha a bűncselekményre a
törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,
- ha a terheltet fogva tartják
(őrizetbe vették, előzetes letartóztatásban van, vagy büntetését
tölti),
- ha a terhelt hallássérült,
siketvak, vak, beszédképtelen vagy - a beszámítási képességére
tekintet nélkül - kóros elmeállapotú,
- ha a terhelt a magyar nyelvet,
illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,
- ha a terhelt egyéb okból nem
képes személyesen védekezni (például kómában fekszik),
- és más, a Büntetőeljárási
törvény által meghatározott esetekben (például ha a
szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a
tárgyaláson nem kíván részt venni, vagy pótmagánvádló
fellépése esetén).
Minden más eseteben a terhelt
dönti el, hogy „megéri-e” neki ügyvédet megbízni a
védelmének az ellátásával. Magyarországon védőként kizárólag
ügyvéd járhat el.
Másik racionális megközelítés
a hasznosság irányából történő szemlélet. Hiszen vannak olyan
szempontok, amelyeket nagyon nehéz forintosítani, viszont adott
esetben olyan értéket képviselnek, amely miatt mégis megérheti
védő megbízása abban az esetben is, ha forintosítható hozadéka
kevésbé mutatható ki. Tipikusan ilyenek azok az eljárások,
amelyekben a terheltet komolyan fenyegeti annak veszélye, hogy olyan
joghátrány érje, amely életminőségének drasztikus
csökkenésével jár. Ilyenek elsősorban a szabadságvesztéssel
járó büntetések, vagy a foglalkozástól, járművezetéstől
eltiltás is.
A védő szükségességét
érzelmi oldalról is megközelíthetjük. A büntetőeljárás során
a terhelt egyedül kénytelen felvenni a harcot a nyomozóhatósággal
és vád képviselőivel szemben, ráadásul a bűncselekmények
társadalmi megítélése is negatív, így a terhelnek gyakran kell
megküzdenie az emberek megvetésével, rosszallásával. Ilyen
helyzetben, amikor mindenki egy ellen dolgozik, a védő az egyetlen,
akinek törvényi kötelezettsége védence érdekének mérlegelés
nélküli képviselete. A védő szakszerű tanácsokkal képes
ellátni védencét, és belső kontrollként működik az esetleges
védekezés megfelelő értékeléséhez. A védő feladata nem csak
a védekezési stratégia kidolgozása, hanem kötelessége minden
törvényes eszköz és mód megfelelő időben történő
felhasználása is. A védő jobban ismeri a büntetőeljárás
lefolyását ügyfelénél, ezért jobban képes megítélni, hogy
mikor, milyen módon célszerű védekezni. Az eljárás során a
védő az egyetlen olyan támasza a terheltnek, akire bármikor
számíthat, és akinek kötelessége jogairól és lehetőségeiről
a terheltet tájékoztatni, kötelessége a terheltet mentő,
illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését
szorgalmazni. A terhelt fogva tartása esetén a védő az egyetlen
olyan kapocs a külvilággal, akivel bármikor kapcsolatot tarthat,
akivel találkozhat, és akinek kötelessége, hogy a terhelttel a
kapcsolatot késedelem nélkül felvegye.
Általában a terhelt azt sem
képes megfelelőképpen megítélni, hogy tegyen-e vallomást,
illetve ha tesz vallomást, akkor azzal nem ront-e a helyzetén.
Amennyiben viszont nem tesz vallomást, akkor azzal a védekezésének
erről a lehetőségéről mond le. A védő képes segíteni abban,
hogy mi a legmegfelelőbb védekezés, érdemes-e vallomást tenni,
ha igen, akkor azt milyen tartalommal. Számos esetben az eljárás
kezdetén olyan védekezési hibák történnek védő nélküli
eljárás során, amelyek korrigálni a későbbiekben már nagyon
nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet. Éppen ezért fontos
lehetőség szerint még vallomástétel előtt védő
meghatalmazása.
A nyomozóhatóság célja a
terhelt bűnösségének bizonyítása. A védő az egyetlen, akinek
ezzel szemben törvényi kötelezettsége mindent megtenni védence
érdekében. A védő és a terhelt között olyan bizalmi viszony
áll fent, amely tartalmára nézve a rokoni kapcsolatoknál is
mélyebb. Ezt fejezi ki az a törvényi rendelkezés is, hogy védő
a terhelt jogait külön is gyakorolhatja.
